Szolgáltatásainkat segítik a cookie fájlok. Szolgáltatásaink igénybevételével egyetért használatukkal. Több információ
+36306614319
1147, Balázs utca 64.
Kövess a Facebookon
Szolgáltatásainkat segítik a cookie fájlok. Szolgáltatásaink igénybevételével egyetért használatukkal. Több információ

A tenyészetről

A tenyészállomány és a tenyészet alapelvei

Aggodalomra adott okot minap az egyik oldalkövető kommentje. Ez egyáltalán nem baj, hisz ti vagytok azok akik a legjobb visszajelzést tudjátok nekünk adni. Az volt a feltételezés, hogy ugyanazokat a nőstényeket "használom" minden alom alkalmával. Nagyon meglepődtem rajta, mondanom sem kell. Szeretném most bemutatni hogyan is néz ez ki a valóságban. Egy patusz átlagos babázós időszaka 4-5 hónaptól kb egy éves koráig van. Ez alatt az időszak alatt lehet megengedni nekik, hogy "pasizzanak". Ha fiatalabb vagy ha öregebb elvileg nagyobb a kockázata a komplikációknak. Szerencsére ilyesmi nem igazán fordul elő a tenyészetben.

Minden patusz okkal van itt. Általában az aktív tenyészállomány körülbelül 50 darab gyönyörű patkányt jelent. Ha esetleg elvesztem a célt egy patusszal, vagy hamarabb sikerül a terv mondjuk tesóval vagy már továbbá nem lehetséges megcsinálni, akkor inkább örökbe adom, felesleges babákat nem fogok neki tervezni. Általában minden alomból hagyok meg minimum egy, maximum 3 babát. De volt már hogy a teljes alom maradt. Ezzel biztosítom az utánpótlást és egyben halad a kis és nagy tervem is.

A tervek hosszú távúak, 3 vagy mégtöbb generáció szükséges az eléréséhez. Ha gyorsan kiszámolod, akkor az több mint egy évet ölel fel egy ilyen vonal végigvitele. Egy-egy mami a felnevelt babák leválasztása után kap egy kis pihenőt, hogy regenerálódjon. A tervek miatt sokszor egy mami csak egy almot nevel fel élete során, de nagyon maximum hármat.

Szelektív tenyésztés

A kezdetektől szelektálunk egészségre, különböző tulajdonságokra és küllemre. Biztosan hallottatok már róla, hogy sok sok év és munka alatt meg lehet tisztítani az állományt bizonyos negatív genetikai deficitektől és nem kívánt tulajdonságoktól.

Az egészségről nem hiszem, hogy sokat kellene beszélni, nyilván csak olyan párok kerülhetnek össze akik kirobbanóan jó kondiban vannak és felkészültnek látom őket korban is.

Már a a kezdetekben (bevallom, akkor még meglepve) láttam, milyen sokszínű tulajdonságokkal rendelkeznek a patkányok. Ezekbe bele tartoznak a jók és a rosszak is. Voltak olyan hímek, akik nem voltak hajlandóak másik hímet elfogadni társnak. Őket hívtam magányos farkasoknak. Sajnos nem lehetett velük állandóan nőstény sem. Már 2018-ban sikerült azt a problémát is megoldani, elkezdtem kidolgozni ezt a fajta erős agressziót a csapatból. Egy nagy csapatom van fiúkból és lányokból is. Ma már ott tartunk, hogy az összeférhetetlenség egyik csapatnál sem megengedett. Tehát ezeknek a pockoknak így vagy úgy, de be kell illeszkedniük bátmilyen csapatba, rajtuk nem fog múlni az összeszoktatás. 

A másik ehhez kapcsolódó dolog a területvedő/önmagát védő/vagy csak simán bunkózásból agressziót mutató/harapó patkányról szól. Ezt még fontosabbnak tartom, hogy ne fordulhasson elő, talán hamarabb is sikerült kidolgozni a csapatokból, mint az előző pontot. Nagyon nem díjaztam azt a gondolatot, hogy a tapasztalatlan/kezdő gazdikhoz, esetleg gyerekekhez egy olyan jellemű pati kerüljön, aki egy életre elveszi a kedvét az embernek az egyébként sem túl jó hírű patkányoktól. A küllem a kedvenc részem. Itt a cél a lehető legváltozatosabb állomány felépítése. Színek, minták variációja, színmódosító gének, mint a silvermane, marble... stb, szőrtípusok, fülek, egyéb különleges változatok.

Hogyan érem el mindezt? A babák 4 hétig vannak mami mellett, ez a 4 hét, de inkább 2 hét az intenzívebb náluk, amikor már részben fel is fogják, hogy elveszem a lábuk alól a talajt, meleg és puha vagyok (jobb esetben), mindenhol hozzájuk érek. Ha mindenki gazdisodott és nálam is bekerültek a saját nem szerinti csapatba elkezdődik a csapat általi szocializáció, illetve a gazdik is elkezdik formálni a kapott babákat. Innentől én itthon a csapatra bízom őket, nem teperek azért hogy szelídek/kedvesek legyenek velem. Takarítások alkalmából van kötelező fogdosás, a játékok alkalmával csak azokat fogom meg akiket mondjuk vissza kell pakolni vagy felkéredzkednek rám. Ezzel a módszerrel teljesen biztos, hogy a pati megmutatja idővel a saját személyiségét, az igazi manipulálatlan tulajdonságait. Ma már nincsenek velem szemben agresszívan fellépő pocok és ilyen jellegű visszajelzéseket sem kapok.

Általános csapatviselkedés a kíváncsiság, mindenkit meg lehet fogni, ha szeretnék, nincs visszautasítás vagy fejvesztve menekülés. Egyetlen egy esetben engedem meg a harapást/védekezést, ez az eset pedig az újdonsült babázós nőstényeknél van. Nem tudok jobb példát, csak saját magam és az első gyerek esetét, fogalmam sem volt mit csináljak egy babával, hogy nyúljak hozzá, a hormonjaim táncot jártak, mindemellett nagyon fáradt voltam/vagyok az állandó alváshiánytól. Ebből adódóan óriási a tiszteletem a nőstények felé, tudom, hogy nehéz, nagyon fáradtak, dúlnak a hormonok és mégis mindig olyan ügyesek! Fialás közben nem is szoktam ott állni és lesni, csak rájuk pillanatok később, minden oké-e. Az első héten nem akarom mindenáron megszámolni hány baba lett, mi a nemek aránya, főleg ha látom a mamin, hogy nem igazán szeretné most a társaságom. Viszont a másik véglet is megtalálható, azok a mamik akik szinte társuknak tekintenek, és nyugodtan megnézhetem a piciket. Ezeknek az alkalmaknak van egy olyan leírhatatlan csodálatos légköre… Imádom!